Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”

Amikor ehhez a történethez érünk, már sok mindenen történt. Jézus megkezdte már a szolgálatát, és elhívta tanítványait is. Hirdette a megtérést, hogy elközelített az Isten országa. Sok beteget meggyógyított. Megtörtént már az 5000 ember megvendégelése, a kenyér csoda is. Feltámasztotta Jairus leányá és ekkor már túl vagyunk keresztelő János halálán is. Tehát nagyon sok fontos dolog történt már. A gadarai megszállottat is meg szabadította Jézus. Most amikor ehhez a történethez érünk, fontos látnunk, hogy mi történt eddig. Mindezt annak fényében kell értenünk, hogy közvetlenül ez előtt a történet előtt van, hogy Jézus egy pogány asszony lányából kiűzi az ördögöt. Jézus áttörve a határokat, irgalmasan oda fordul a pogány asszonyhoz, és meggyógyítja a leányát. Ezzel is azt akarja üzenni számunkra, hogy Ő nem személyválogató. Ezek uátn, hoznak hozzá egy süket és dadogós embert.

 „Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el;”

Milyen jó látni ebből a történetből azt, hogy embereknek fontos volt az, hogy valakit Jézushoz vigyenek. Méghozzá egy beteg, rászoruló embert. Óriási tanítást tartalmaz ez a rövid kis rész, számunkra is. Tudjuk egy másik történetből, hogy milyen mélyen szakad fel a béna emberből a panasz, nincs emberem. Milyen jó, hogy ennek a süket dadogó embernek, volt embere. Volt, akinek fontos volt a sorsa, és ami a legfontosabb, hogy volt olyan körülötte, aki tudta, hogy Jézusnál van megoldás az életére. Két oldalról szeretném most ezt megvilágítani. Az első: Neked van olyan ember a környezeteben, akit Isten rád bízott? Van olyan aki felé felelősséged van? Vannak olyan szorult helyzetben lévők körülötted, akinek az Úr Jézus tudna segíteni? Ha igen akkor, had bátorítsalak arra, hogy bátran hozd őket Jézus közelébe. Hozd őket ige közelbe, az alkalmakra, az igéhez, Jézushoz őket. Mert nincs olyan helyzet amiben, Jézus ne tudna megoldást adni. A második: Ha netalántán neked nincs embered, ha vágysz Jézus Krisztus közelébe, akkor had mondjam neked, hogy örömmel leszek az embered. Szívesen oda vezetlek Krisztushoz! Had mondjam újra, nincs olyan helyzet amiben, Jézus ne tudna megoldást adni. Persze azt ebből a részből is látjuk, hogy Jézus nem úgy adja a gyógyulást, ahogy azt az emberek elvárják. Akik oda vitték a beteget, konkrét elképzeléssel álltak Jézus elé „kérték, hogy tegye rá a kezét”. Jézus még sem úgy gyógyított. Ők leadták a kérést, hogy tegye rá a kezét a betegre. Jézus pedig mást tett. Éppen ezért nagyon fontos ez az üzenet is, hogy Jézus nem sablonokban gondolkodik. Nem sablonosan cselekszik ma sem. Már az is nagyon sokféle, ahogyan az emberek kapcsolatba kerülnek vele. Aztán amikor megtörténik a személyes találkozás, az sem sablonos. Nincs ez másképpen ma sem. Nem a formulák, a sablonok számítanak, hanem a személyes találkozás és annak a következménye a lényeges. A gyógyítás már személyesen történik. Jézus külön hívja a beteget, és úgy gyógyítja meg. Személyesen megérinti és imádkozik is. Csodálatos az hatalom amivel Jézus rendelkezik. Az Ő szavára megnyílik a fül és a száj. Igen, mert Jézus az Isten Fia. Ezeket a csodákat és jeleket is azért tette, hogy felismerjék őt, mint messiást. Ő nem csoda gyógyítónak jött, éppen ezért kéri, hogy ezt ne mondják el senkinek, mert ezeket a gyógyításokat, szabadításokat, messiási jelnek szánta. Persze olvasunk olyat is a Szentírásban, hogy irgalomból megszánta a betegeket és meggyógyította őket, de nem ez volt az elsődleges küldetése. Nem testi orvosnak jött, hanem lelki orvosnak! Sokszor pont ezek a félreértések hátráltatták a szolgálatát. Ezért kéri Jézus, hogy ne beszéljenek erről, de ettől függetlenül a nép nem tud eleget tenni a kérésnek.

Elkezdik hirdetni : „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” Tudjuk, hogy nekünk a Szentírás nem csupán testi módon szólhat. Nyugodtan érthetjük ezeket a kijelentéseket lelkiképpen is, hiszen egyedül Jézus tud igazán hallóvá tenni minket, akik a bűn zajától megsüketültünk és megnémultunk. Isten, a Szent Lélk által tudja számunkra is hallhatóvá, befogadhatóvá tenni az igét. A hit pedig hallásból van, Isten igéjének a hallásából. Milyen hatalmas csoda, hogy Isten tudja megnyitni a fülünket, és a szívünket is, hogy meghalljuk az örömüzenetet, az evangéliumot. Ugyan így, ő tudja megnyitni a szánkat is, hogy bizonyságot tegyünk róla. Nem nekünk kell erőlködnünk, nem nekünk kel megtanult paneleket használnunk, hanem Jézus nyitja meg a szánkat a róla szóló bizonyságtételre. Milyen csodálatos lehetőség ez ma is számunkra. Jézus Krisztusban kaphatunk halló fület, és bizonyságtevő nyelvet. Így meghallhatjuk az Ő szavát a Szentírásból, és bátran beszélhetünk róla a Lélek által. Éljünk ezzel a hatalmas lehetőséggel.