Isten utálja a válást.

Gyűlöli, mert mindig hűtlenséggel jár a házasság ünnepélyes szövetségéhez, amelyet két partner kötött előtte, és mert káros következményekkel jár ezekre a partnerekre és gyermekeikre nézve (Mal 2:14-16). A Szentírásban a válás csak az ember bűne miatt megengedett. Mivel a válás csak az ember bűnének engedménye, és nem része Isten eredeti tervének a házasságra vonatkozóan, minden hívőnek Istenhez hasonlóan gyűlölnie kell a válást, és csak akkor kell azt követnie, ha nincs más megoldás. Isten segítségével egy házasság túlélheti a legsúlyosabb bűnöket is.

A Máté 19:3-9-ben Krisztus világosan tanítja, hogy a válás az ember bűnéhez való alkalmazkodás, amely sérti Isten eredeti szándékát a házassági kötelék bensőséges egységére és állandóságára vonatkozóan (1Mózes 2:24). Azt tanította, hogy Isten törvénye csak a „szív keménysége” miatt engedi meg a válást (Mt 19:8). A törvényes válás engedmény volt a hűséges partner számára a bűnös partner szexuális bűne vagy elhagyása miatt, így a hűséges partner többé nem kötődött a házassághoz (Mt 5:32; 19:9; 1Kor 7:12-15). Bár Jézus azt mondta, hogy a válás bizonyos helyzetekben megengedett, nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a beszédében elsősorban azt akarta helyreigazítani a zsidók azon elképzelését, hogy „bármilyen okból” elválhatnak egymástól (Mt 19:3), és megmutatni nekik, milyen súlyos dolog a bűnös válás követése. Ezért a hívőnek soha nem szabad a válást fontolóra vennie, kivéve különleges körülmények között (lásd a következő szakaszt), és még ilyen körülmények között is csak vonakodva szabad azt megtenni, mert nincs más lehetőség.

A válás indokai

A válás egyetlen újszövetségi indoka a szexuális bűn vagy a hitetlen általi elhagyás. Az elsőt Jézus a görög porneia szó használatában találjuk (Mt 5:32; 19:9). Ez egy általános kifejezés, amely magában foglalja az olyan szexuális bűnöket, mint a házasságtörés, a homoszexualitás, a bestialitás és a vérfertőzés. Amikor az egyik partner szexuális bűnnel megsérti a házasság egységét és intimitását - és elhagyja szövetségi kötelezettségét -, a hűséges partner rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Miután minden eszközt kimerítettek annak érdekében, hogy a vétkes partnert megtérésre bírják, a Biblia megengedi a hűséges partner számára a válás általi feloldozást (Mt 5:32; 1Kor 7:15).
A válás engedélyezésének második oka az az eset, amikor a hitetlen társ nem kíván együtt élni hívő házastársával (1Kor 7:12-15). Mivel „Isten békességre hívott el minket” (15. v.), a válás megengedett, és ilyen helyzetekben előnyösebb is lehet. Ha egy hitetlen ember el akarja hagyni a házasságot, az, hogy megpróbáljuk őt a házasságban tartani, csak még nagyobb feszültséget és konfliktust okozhat. Továbbá, ha a hitetlen végleg elhagyja a házastársi kapcsolatot, de nem hajlandó beadni a válókeresetet, talán életmódja, felelőtlensége miatt, vagy azért, hogy elkerülje a pénzbeli kötelezettségeket, akkor a hívő lehetetlen helyzetbe kerül, mivel jogi és erkölcsi kötelezettségei vannak, amelyeket nem tud teljesíteni. Mivel „a testvér ilyenkor nincs rabságban” (1Kor 7:15), és ezért már nem köteles a házasságban maradni, a hívő beadhatja a válókeresetet anélkül, hogy Isten nemtetszésétől kellene tartania.

Az újraházasodás lehetősége

Az újraházasodás csak akkor megengedett a hűséges partner számára, ha a válás bibliai alapon történt. Valójában a bibliai válás célja, hogy világossá tegye, hogy a hűséges partner szabadon újraházasodhat, de csak az Úrban (Róm 7:1-3; 1Kor 7:39). Azok, akik bármilyen más okból elválnak, vétkeztek Isten és a házastársuk ellen, és számukra az, hogy mással házasodnak, „házasságtörés” (Márk 10:11-12). Ezért mondja Pál, hogy a hívő nő, aki bűnös módon elválik, „maradjon hajadon, vagy pedig béküljön ki a férjével” (1Kor 7:10-11). Ha a nő megbánja a bibliaellenes válás bűnét, akkor a bűnbánat igazi gyümölcse az lenne, hogy kibékülést keres a volt férjével (Máté 5:23-24). Ugyanez igaz arra a férfira is, aki bibliaellenesen válik el (1Kor 7:11). Az ilyen ember csak akkor házasodhatna újra mással, ha a korábbi házastárs újra férjhez megy, hitetlennek bizonyul, vagy meghal, és ezekben az esetekben a megbékélés már nem lehetséges.
A Biblia figyelmeztető szavakat is ad mindazoknak, akik egy elvált emberrel való házasságot fontolgatnak. Ha a válás nem bibliai alapon történt, és még mindig fennáll a kibékülés felelőssége, akkor az, aki feleségül veszi az elváltat, házasságtörőnek minősül (Márk 10:12).

Az egyház szerepe

Azok a hívők, akik nem bibliai alapon követik a válást, egyházfegyelem alá tartoznak, mert nyíltan elutasítják Isten Igéjét. Aki nem biblikus válást szerez, és újraházasodik, az házasságtörésben bűnös, mivel Isten nem engedélyezte az eredeti válást (Máté 5:32; Márk 10:11-12). Ez a személy a Máté 18:15-17-ben leírt egyházfegyelmi lépéseknek van alávetve. Ha egy magát kereszténynek valló személy megszegi a házassági szövetséget, és nem hajlandó megbánni az egyházfegyelmi eljárás során, a Szentírás azt az utasítást adja, hogy az illetőt ki kell zárni az egyházból, és hitetlennek kell tekinteni (17. v.). Ha a fegyelmezés eredményeként az engedetlen házastársat ilyen módon „kitaszítottá” vagy hitetlenné minősítik át, a hűséges házastárs szabadon elválhat a válásra vonatkozó rendelkezés szerint, ahogyan az 1Korinthus 7:15 szerint a hitetlen távozó házastárs esetében is történik. Az ilyen válás előtt azonban ésszerű időt kell hagyni arra a lehetőségre, hogy a hűtlen házastárs a fegyelmezés miatt visszatérjen.
A helyi gyülekezet vezetőségének segítenie kell az elvált egyedülálló hívőknek is abban, hogy biblikusan megértsék helyzetüket, különösen olyan esetekben, amikor a bibliai tanítás megfelelő alkalmazása nem tűnik egyértelműnek. Például a gyülekezet vezetőségének időnként el kell döntenie, hogy az egyik vagy mindkét volt partner jogosan tekinthető-e „hívőnek” a múltbeli válásuk idején, mert ez befolyásolja a bibliai elvek alkalmazását a jelenlegi helyzetükre (1Kor 7:17-24). Továbbá, mivel az emberek gyakran átkerülnek más gyülekezetekbe vagy más gyülekezetekből, és sok ilyen gyülekezet nem gyakorol gyülekezeti fegyelmet, szükségessé válhat, hogy a vezetőség eldöntse, hogy a tag elhidegült vagy volt házastársa jelenleg kereszténynek tekinthető-e, vagy hitetlennek kell-e tekinteni a folyamatos engedetlenség miatt. Ez bizonyos esetekben ismét a bibliai elvek alkalmazását befolyásolná (1Kor 7:15; 2Kor 6:14).

A megtérés előtti válás

Az 1Korinthus 7:20-27 szerint az üdvösségben nincs semmi olyan, ami egy bizonyos társadalmi vagy családi állapotot követelne meg. Pál apostol ezért arra utasítja a hívőket, hogy ismerjék el, hogy Isten gondviseléssel engedi meg azokat a körülményeket, amelyekben Krisztushoz való csatlakozásukkor találják magukat. Ha elhívást kaptak, amíg házasok voltak, akkor nem kell válást kérniük (még akkor sem, ha a válás bibliai alapon megengedett). Ha elhívást kaptak, miközben elváltak, és nem tudnak kibékülni korábbi házastársukkal, mert az hitetlen vagy újraházasodott, akkor szabadon megmaradhatnak egyedülállónak, vagy újraházasodhatnak egy másik hívővel (1Kor 7:39; 2Kor 6:14).

Bűnbánat és megbocsátás

Azokban az esetekben, amikor a válás nem bibliai alapon történt, és a bűnös partner később megbánja bűneit, Isten kegyelme a bűnbánat pillanatában érvényesül. Az igazi bűnbánat jele az 1Korinthus 7:10-11 megvalósításának vágya, ami magában foglalja a hajlandóságot a volt házastárssal való megbékélésre, ha ez lehetséges. Ha azonban a megbékélés nem lehetséges, mert a volt házastárs hitetlen vagy újraházasodott, akkor a megbocsátott hívő a gyülekezet vezetőségének gondos útmutatása és tanácsa mellett egy másik kapcsolatot folytathat.
Azokban az esetekben, amikor egy hívő nem bibliai alapon kapott válást, és újraházasodott, mindaddig bűnös a házasságtörés bűnében, amíg ezt a bűnt meg nem vallja (Márk 10:11-12). Isten ezt a bűnt azonnal megbocsátja, ha bűnbánatra kerül sor, és a Szentírás semmi másra nem utal. Ettől kezdve a hívőnek folytatnia kell a jelenlegi házasságát.