Kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban, kedves gyülekezet.

Mai igénk egy nagyon híres szakasza az Ószövetségnek. Ezt nevezzük a Shömának: ami Azt jelenti, hogy halld, hogy cselekedd is. Ez a bibliai szövetség központja. Az V. Mózes 6:4-6-ban való́ imádságot a második templom napjaitól kezdve (Kr. e. 516) folyamatosan ismétlik a zsidók még a mai napon is reggel és este, és minden istentiszteleti alkalommal. Ez volt hitvallásuk központi vallomása. Nekünk keresztyéneknek is jól ismert szakasz ez, egyrészt az Ószövetségből, másrészt Jézus ezt idézi, mint az első nagyparancsolatot. Tehát ennek a szakasznak egy Jézus által idézett része, minden úrvacsorás istentiszteleten elhangzik, a gyónásban, a tízparancsolat után.

A most felolvasott igehirdetési textus, akkor hangzik el, amikor a zsidó nép még a honfoglalás előtt áll. Másodszor is eléjük kerül a tízparancsolat, és ennek a folytatása ez a szakasz. Itt szólal meg a Shöma, a Halld meg Izrael! Isten ezen a szakaszon keresztül mutatja meg azt a keretet, amiben az Ő népeként élhetnek az ígéret földjén. Ma pedig azt tárja fel előttünk, hogy mi hogyan élhetjük meg a vele való kapcsolatunkat.

Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!  Nyugodtan eljátszhatunk azzal, hogy Izrael helyére behelyettesítjük a saját nevünket. Halld meg Máté: Az Úr a te Istened, egyedül az Úr! Hiszen így személyessé válhat az, hogy Isten ma is hív minket. Ez segíthet nekünk abban, hogy konkrétan figyeljünk a hívó szóra! Hiszen Isten akar ma is beszélni velünk. Az Ő igéje szólal meg, az igehirdetésben. Ma annyi minden van, ami meg akar szólítani bennünket. Gondoljunk csak arra, hogy a médiából mennyi felhívást, ajánlatot, reklámot kapunk. Mennyi minden kéri azt, hogy vegyük észre, halljuk meg. Ezt várják tőlünk a munkahelyen, a családban, az iskolában, szinte mindenhol. Mindenki azt kéri, figyeljünk és hallgassunk rá. A mai világ kéri a fülünket és a szemünket, mert jól tudja, hogy ezen keresztül juthat el a szívünkig. Mennyivel többről van itt szó testvérek akkor, amikor az élő Isten szólít meg minket. Ahogyan ott a pusztában Izráellel tette, vagy ahogyan Jézus megszólította a népét, mondván betelt az idő, ugyan úgy, ma minket szólít meg Isten az igéjével, a Lélek által. Figyeljünk erre a hívó szóra, mert itt életről halálról, sőt örökéletről és örökhalálról van szó.

Egy példa történet jutott eszembe ezzel kapcsolatban mikor készültem: A történet szerint, volt egy állomásfőnök, akinek egyetlen fia volt csupán. A fiú nagyon szerette az apját. Nagyon szeretett vele lenni. Tisztelte és engedelmeskedett neki mindenben. Mivel szeretet időt tölteni az apjával, ezért a fiú gyakran elkísérte a munkahelyére. Egyik alkalommal, mikor megint elkísérte őt, kiment játszani. Az apa nem vette észre. A fiú a sínek között játszott és nagyon belemerült a játékba. Az állomásfőnök tudta, hogy nem sokára jön a gyorsvonat, amely átfog robogni az állomáson. Kiment, ahogy ezt mindig is tenni szokta. Közben feltűnt neki, hogy nincs a fia az irodában. Ekkor vette észre, hogy éppen azon a sínen játszik a fia, ahol a gyorsvonat érkezik. A fiú teljesen belemerült a játékba így nem érzékelte a veszélyt. A vonat már olyan távolságba volt, hogy lehetetlen lett volna, hogy megtudjon állni. Az apa torkaszakadtából rákiáltott a fiúra: PÉTER, FEKÜDJ LE! A fiú meghallotta az apja hangját és gondolkodás nélkül hanyatt vágta magát. A gyorsvonat pedig átrobogott a fiú feje felett.

Kedves testvérek, Isten figyelmeztető hívása hangzik felénk is, és az, hogy meghalljuk-e a hívást, és engedelmeskedünk-e neki, az élet-halál kérdés számunkra! Az első üzenete az számunkra, hogy Ő egyedül Úr! Nincsen más Isten! Ez tulajdonképpen a tíz ige első parancsolata. Ne legyen más Istened rajtam kívül. Luther Márton nagy kátéját hívom segítségül ennek a parancsolatnak az értelmezésében: „Egyedül bennem lásd Istenedet! Mit akar ez mondani és mint kell ezt érteni? Mit jelent az, hogy valakinek van Istene, avagy mi az Isten? Felelet: Istennek hívjuk azt, akitől az ember minden jót vár s akihez menekül minden nyomorúságában. Úgy, hogy ha van Istenünk, ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy van valakink, akiben teljes szívből hiszünk és megbízunk. Amint azt gyakran mondottam: A szív bizodalma tesz valakit Istenünkké, avagy bálványunkká. Ha a hit és bizalom igazi, akkor Istened is igazi Isten. Viszont, ha a bizalom hamis és téves, akkor szükségszerűen Istened is hamis Isten. E kettő ugyanis együvé tartozik: hit és Isten. Már most – újból mondom: – amin szíved csüng és amiben bizakodik, az valósággal a te Istened. 

Magának a parancsolatnak értelme ennélfogva az, hogy igazi, szívből jövő hitet és bizalmat követel, úgy, hogy ez a hit és bizalom az egyetlen igaz Istent öleli át s egyedül hozzá ragaszkodik. Ez nyilván azt akarja mondani: Jól vigyázz és engedd, hogy én legyek egyedül a te Istened és nehogy valaki mást keress magadnak. Más szóval: Ha valami jóban szűkölködöl, várd azt Éntőlem és keresd Énnálam. Ha pedig valami szerencsétlenség, vagy csapás ér, folyamodj Énhozzám s bízd magadat Reám. Én, Én, megelégítlek és kisegítlek minden bajból. Csak a szívedet ne engedd át senki másnak, s ne nyugtasd meg senki másnál.” Olyan tiszta és egyértelmű megfogalmazása ez az első parancsolatnak Luthertől. Tulajdonképpen az első parancsolat, amire a mai igeszakaszunk is alapul, a szívünket vizsgálja. A szív vizsgálata pedig igazából a bizalmunk vizsgálatát jelenti. Azt mondja Luther, hogy ne vessük bizalmunkat senki másba, csak Istenbe!  

Nem véletlenül folytatódik a mai textusunk is ezzel a felszólítással, hogy: Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!  Ez ennek a mai üzenetnek a közepe: Szeresd, az Urat! Kedves testvérek itt álljunk meg egy kicsit, ezt lehet egyáltalán parancsolni? Azt még inkább meg tudjuk érteni, amikor azt olvassuk felszólításként, hogy féld az Urat! De a szeretetet lehet parancsolni? Ahhoz, hogy ezt megértsük két dolgot kell tisztán látni: 1, Isten megelőlegező szeretete késztet minket az Ő szeretetére. 2, Ez a szó nem érzelmi töltetű, hanem az elköteleződést, a lojalitást jelenti. Tehát arra szólít fel ez az ige minket, hogy köteleződjünk el Isten felé, de ez a parancs, felszólítás sem előzmények nélküli, hiszen mielőtt ezt kéri az Úr, Ő már végbe is viszi a szabadítást Egyiptomból. Mindig az Úr lép felénk elsőnek, hiszen mi magunk nem vagyunk képesek még arra sem, hogy szeressük Őt. Ezért kell, Istennek cselekedni először, ez a kegyelem. Amikor ezt a parancsot vizsgáljuk, akkor nem mehetünk el amellett, hogy maga az Úr Jézus mondja, erről felszólításról, hogy ez a legnagyobb parancsolat. Ezért ezt nagyon komolyan kell vennünk. Isten egész embert kíván. Nem lehet félig elköteleződni. Ahogyan az oltár előtti igében hallottuk, mikor Jézus megkezdi a szolgálatát megtérésre hív: Térjetek meg! Nem félig, hanem egészen. Ahogyan ebben a részben is háromszor hangzik el a teljesen, egészen kifejezés. Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!  És amikor ezt őszintén végig gondoljuk, akkor oda kell eljutnunk, hogy ez nekünk nem megy. Nem tudjuk egészen szeretni az Urat. Ez nem csoda, hiszen mi nem tudjuk teljesíteni a törvényt. Isten törvényének nem is ez volt a célja, hanem nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg, ahogyan ezt a Galata levélben mondja az ige. Tehát ahhoz, hogy a nagy parancsolatnak engedelmeskedni tudjunk, szükségünk van hitre, szükségünk van Krisztus kegyelmére. Halld meg testvérem! Ezt az örömüzenetet, jó hírt akarja ma továbbítani feléd is az Úr, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által lehet egészen szeretni Őt. Benne tud teljesülni, az első és nagy parancsolat, és akkor, ha a megelőző kegyelem megtalál, akkor már ez a szeretet, hálából fog jönni. Hálából fogod szeretni az Urat egészen, és ennek hatása lesz az életedre. Ahogyan a második nagy parancsolat is folytatódik. Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Tulajdonképpen, a kegyelem szüli azt az életváltozást, amit megtérésnek, új életnek szoktunk hívni. Amikor a Szentlélek munkája nyomán, a kegyelem által, hálából tudod szeretni az Urat, és ez, hatással van az egész életedre. Ahogyan azt délelőtt is hallottuk, hogy milyen hatással volt Jézus hívás az első tanítványok életére. Teljesen megváltozott az életük.

A mai textusunk záró része is erről beszél. Legyen látható, legyen felismerhető rajtunk az Isten Igéje. ⁶Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. ⁷Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! ⁸Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. ⁹Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra! Ha szereted az Urat, hálából a Lélek által, akkor az Ige a szívedben fog maradni. A szív, a héber gondolkodásban azt jelenti, hogy az elmémben. Tehát, hogy az Ige marad az életed irányítója, és ebből az következik, hogy ez látható lesz rajtad. Először beszélsz róla a családodban, aztán az otthonodban adod ezt tovább. Kedves testvérek, most elmondom ez nálunk hogyan történt, mikor gyerek voltam. A szüleim tulajdonképpen már gyerekkoromtól kezdve tanítottak az evangéliumra. Sokat beszéltek róla. Történetekben, mesékben, vagy egyszerűen olvastak a bibliából. Ebből kialakult nálam egyfajta ismeret, de elmondok most egy titkot. A legnagyobb példa számomra a szüleim élete volt, ahogyan megélték a hitüket. Nem voltak tökéletesek, nem voltak bűntelenek, ma sem azok. De tudtak bocsánatot kérni, volt olyan amikor még tőlünk gyerekektől is, és tudtak megbocsájtani igazán. Számomra ettől vált hitelessé az, amit tanítottak. Én ebből sejtettem meg, hogy igazuk van, mert ők nem csak beszéltek róla, hanem élték is a kegyelmet, és élik mind a mai napig is.Amikor, életté válik a kegyelem, az előbb utóbb, majd a kívülállók számára is világos lesz.

Kedves testvérek, elmondok egy személyes estet, ami jól példázza ezt. Többször beszéltem már arról, hogy ifjúként kosárlabdázó voltam. Ez az eset is ehhez kapcsolódik. Szokás volt abban a csapatban, ahol játszottam, hogy a meccsek után a játékosok, elmentek együtt kocsmázni, bulizni. Amíg nem jártam az Úr útján, azelőtt a csapataimban ezt a hagyományt én is gyakoroltam. Viszont, amikor ebben a csapatban játszottam, akkor már megtér hívő emberként éltem, és Isten szabadítása alatt volt az életem, többek között az alkoholból és a bulizásból is megszabadított. Így mikor ebben a csapatban hívtak kocsmázni, akkor nemet mondtam nekik. Az is kiderült számukra, hogy azért mondok nemet, mert Jézus Krisztus engem már megszabadított az alkohol kötelékéből és nem akarok arra a területre visszatérni. Nagyon furcsán néztek rám a társaim, sokan régről ismertek, tudták, hogy régen milyen vad életet éltem. Ezért néha meccsek után cikiztek is párszor Jézussal, de ez nem volt vészes, ki lehetett bírni. Aztán egyszer csak úgy alakult, hogy az egyik csapattársammal ketteseben maradt egy edzés után, és elkezdtünk beszélgetni. Ez a csapattársam is sokszor cikizett mikor nem mentem sörözni, de ezen az alkalmon amikor csak ketten voltunk, elkezdett kérdezni, Istenről, hitről, Jézus Krisztusról. Körülbelül félórát beszélgettünk, és bizonyságot tudtam tenni neki, és azzal zárta a beszélgetést, hogy irigyel a hitemért. Két hét múlva, egy másik csapatársammal beszélgettem négyszemközt. Ott is ő kérdezett, őt az érdekelte, hogy miért nincsen még barátnőm. Elég gúnyosan kérdezte ezt tőlem. Én elmondta neki, hogy hívő emberként hívő lányt keresek, és nem olyan könnyű találni. Ennek kapcsán beszélgettünk egy jót, ahol szintén bizonyságot tudtam tenni Jézus Krisztusról. Aztán szép lassan egy kis idő múlva elmaradtak már a cikizések a meccsek után, elfogadták, hogy nem megyek velük kocsmázni, és azt láttam rajtuk, hogy kíváncsian figyelnek, és tisztelnek a hitemért. 

Testvérem, ha szereted az Urat, annak a következménye az lesz, hogy láthatóvá válik az Ige az életedben, akár reggel, akár este, bármit csinálsz. Aztán már nem csak a szavaidban, hanem látható lesz a cselekedeteidben is, és észrevehető lesz a gondolkodásodban is. Tulajdonképpen így válik valósággá az, hogy a teljes életedet áthathatja az Ige. Ezt jelenti szeretni az Urat, elköteleződni felé, így lesz bizonyságtevő életünk. Persze azt soha ne felejtsük, hogy a keresztyén élet, nem mindig könnyű, nem mindig sikerpálya, mert nem válunk tökéletessekké, bűntelenekké. Erre is igaz az, amit Luther Márton a halála előtt mondott: „Mindannyian koldusok vagyunk!”. Bizony, mind rászorulunk a Szentlélek munkájára, az Atya irgalmára és Jézus Krisztus váltáságra, hogy igazán szeretni tudjuk Istent és az embertársainkat egyaránt.

Én azt kívánom mindannyiunknak, hogy tudjunk élni ezzel a drága kegyelemmel, és utána pedig tudjunk élni belőle, napról napra.