„Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré, és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” (Máté 26,26)

Ó, mily mélységes csoda ez! A világ bölcsei nem értik, a filozófusok megütköznek rajta, a gőgös értelem pedig képtelen megragadni. De a hívő szív alázattal borul le e szent titok előtt, és örömmel mondja: „Ámen, Uram Jézus! Úgy van, amint mondod!”

E napon, nagycsütörtökön, emlékezünk arra az estére, amikor a mi Urunk, az Isten Báránya, az Ő szenvedése előtt, szeretetének legmélyebb zálogát adta övéinek: önmagát, kenyérben és borban. Nem csak jelképet, nem csak emléket, hanem valóságot – testét és vérét a bűnök bocsánatára.

A szövetség vére

„Ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” (Máté 26,28)

Íme, itt teljesedik be az, amit az Úr Mózes által előre hirdetett: „Ez a szövetség vére, amelyet az Úr veletek kötött.” (2Móz 24,8) De nem többé bikák és bakok vére – hanem az Isten Fia vére, aki örök szövetséget szerzett azoknak, akik hisznek Őbenne.

Ó, te ember, ne vedd ezt könnyen! Mert a kereszten kiontott vér nem játék, nem hasonlat, hanem megváltásod ára. Ez a vér békít ki téged Istennel. Ez a vér mossa le bűneidet. Ez a vér nyit utat az Atya trónjához. Ez a vér az örök élet záloga.

Nem emberi szó, hanem Krisztus szava

Lutherrel együtt kiáltom: ha az Úr Jézus mondja, hogy „Ez az én testem”, akkor ez az Ő teste – nem úgy, ahogy az emberi ész gondolja, hanem ahogy az Ő isteni szava munkálja. Mert ahol Isten igéje van, ott van az igazság. Nem ember változtatja a kenyeret testté, hanem Isten szava teszi azzá.

Az Úr asztala nem azoknak való, akik magukat méltónak tartják, hanem azoknak, akik éheznek és szomjaznak az igazságra. Akik sírnak bűneik miatt, és kegyelmet keresnek. Akik hiszik, hogy az Úr ígérete igaz, és az Ő szava nem hazudik.

A jövő reménysége

„Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.” (Máté 26,29)

Nemcsak múlt és jelen van itt, hanem jövő is. A szent vacsora nem csupán emlékezés és jelenlét, hanem ígéret is: eljön a nap, amikor a Bárány menyegzőjén, az örök lakomán, együtt ülhetünk vele az asztalnál. Ott nem lesz többé halál, bűn, fájdalom, sem könny. Ott a pohár örömre telik meg, és a kenyér örök életet ad.

Most pedig, míg e világ tart, énekeljük a dicséretet, mint a tanítványok az Olajfák hegyére menvén. Mert bár az éjszaka közelít, a hajnal már felragyogott a kereszten.

Soli Deo Gloria!