Egyházfegyelem és elszámoltathatóság – Mit tanít nekünk a Pintér Béla-ügy?

Az elmúlt napokban a magyar keresztény közösség figyelmét egy fájdalmas és megrázó eset kötötte le: Pintér Béla, az egyik legismertebb hazai keresztény könnyűzenei szolgáló több áldozat tanúsága szerint hosszú éveken át visszaélt lelki és hatalmi befolyásával. A vádak mélysége és az érintettek fájdalma megrendítő – és közben nyilvánvalóvá teszi, mennyire égető szükségünk van az egyházon belüli felelősségre vonhatóságra, átláthatóságra és egészséges egyházfegyelemre.

Nem bűnbakkeresés, hanem igazság és gyógyulás

Keresztényként nem az a küldetésünk, hogy gyors ítélkezéssel elhatárolódjunk valakitől, vagy a világ felé egy „tökéletes közösség” képét próbáljuk fenntartani. Ellenkezőleg: az evangélium lényege, hogy a bűn megnevezhető, a bűnös felelősségre vonható, és hogy Isten kegyelme nem olcsó felmentés, hanem az igazságon keresztül vezető út a megtéréshez és helyreálláshoz.

Mi az egyházfegyelem?

Az egyházfegyelem nem büntetőmechanizmus, hanem a szeretet eszköze. Az Újszövetségben Jézus maga tanítja (Mt 18,15–17), hogy hogyan kell testvériesen, de határozottan kezelni a bűnt a közösségben. Pál apostol pedig újra meg újra hangsúlyozza a gyülekezeteknek: a bűn nem maradhat következmények nélkül (1Kor 5; Gal 6,1; 1Tim 5,19–20). Az egyházfegyelem célja nem a megszégyenítés, hanem a megtérés, és a gyülekezet védelme – különösen a kiszolgáltatottak, fiatalok, lelki gondozásban részesülők védelme.

Hol hibázunk mi, keresztény közösségek?

A mostani ügy figyelmeztet: hajlamosak vagyunk túlzottan megbízni karizmatikus vezetőkben, és a sikert, a népszerűséget, a „gyümölcsözőséget” a jellem elé helyezni. Előfordul, hogy nem kérdezünk, nem figyelünk a figyelmeztető jelekre, vagy nem vesszük elég komolyan az áldozatok szavát. Az is megtörténhet, hogy félünk felelősségre vonni a „saját embereinket”, nehogy botrány legyen. Pedig az igazi botrány éppen az, ha elmarad az igazságtétel.

Elszámoltathatóság: mindannyiunk felelőssége

Egy egészséges gyülekezet vagy szolgálat jellemzője, hogy senki sem mozoghat „ellenőrizhetetlen zónában”. Az elszámoltathatóság nem bizalmatlanság jele, hanem a testvéri szeretet kultúrája, ahol felelős vezetés, tanácsadás és ellenőrzés együtt munkálja a tisztaságot és a hitelességet.

Pintér Béla esete fájdalmas emlékeztető arra, hogy nem elég jól szolgálni – Jézusnak tetszően kell élni. A szolgálat sosem ment fel a jellemfejlődés, a bűnbánat és a közösségi elszámoltathatóság alól. A zenei szolgálat gyümölcsei sem takarhatják el azokat a sebeket, amelyeket áldozatok hordoznak – különösen, ha azok évekig ki sem mondódhattak.

Hogyan tovább?

Most nem a vádaskodás ideje van, hanem a megvizsgálásé, az imádságé és a megtisztulásé. A gyülekezeteknek ki kell dolgozniuk:

• Transzparens működési elveket a szolgálatok és szolgálók ellenőrzésére.

• Biztonságos tereket az áldozatoknak a meghallgatásra és lelki segítségre.

• Valódi elszámoltathatósági rendszereket vezetők számára – akár más felekezetekkel közösen is.

Végezetül

Ez az eset lehetne csak egy botrány a sok közül – de lehet egy új kezdet is. Egy olyan megtisztulási folyamat kezdete, amelyben komolyan vesszük, hogy Isten népe vagyunk, nem a magunké, hanem Krisztuséi. Ahol újra felragyoghat a hitelesség, az irgalom és az igazságosság egysége.

„Mert itt az idő, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán…” (1Pt 4,17)

Isten adjon ehhez bátorságot, alázatot és megújulást.