„Azok pedig, akik elfogadták az ő beszédét, megkeresztelkedtek; és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” (ApCsel 2,41)

Pünkösd ünnepe a Szentlélek kiáradását és az egyház születését hirdeti. Egy különleges pillanat, amikor az apostolok bátor igehirdetése nyomán emberek ezrei tértek meg, keresztelkedtek meg, és lettek tagjai egy új közösségnek – az élő Krisztus testének.

Az Apostolok Cselekedetei tanúsága szerint ezek az emberek nem pusztán lelkesedtek egy új tanítás iránt. Nem csupán egyéni élményekről van szó. Hanem egy világos közösségi elköteleződésről: csatlakoztak „hozzájuk” – azaz az apostolokhoz, az első tanítványokhoz, a Krisztusban már hívő közösséghez.

Ez a „hozzájuk csatlakozás” ma is aktuális. Bár az Újszövetség nem használja a mai értelemben vett „egyház-tagság” kifejezést, a pünkösdi események világosan mutatják: a Krisztusba vetett hit nem magányos út. A megváltott ember Krisztus testének tagjává válik. Az egyházban él – közösségben, elköteleződéssel, felelősséggel és szeretettel.

Pásztor és nyáj – nem lehet egymás nélkül

Pál apostol az efezusi presbitereket így inti: „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelybe a Szentlélek tett titeket felvigyázókká...” (ApCsel 20,28) A pásztorlás csak akkor lehetséges, ha a pásztor ismeri a nyájat, és a nyáj is ismeri pásztorát. Ezért az első gyülekezetek igyekeztek számon tartani tagjaikat – nem adminisztrációs kényszerből, hanem szeretetből. Hogy tudják, kikért felelősek. Hogy megvédjék azokat, akiket az Úr rájuk bízott.

Ez a védelem nem véletlen. Már az első időkben is megjelentek tévtanítók, romboló erők, akik zavart és szakadást okoztak. Ezért az egyház figyelt arra, hogy hiteles emberek jöjjenek közéjük. Ajánlólevelek, személyes ajánlások – mint Apollós vagy Fébé esetében – segítették a testvérek közötti bizalmat.

Pünkösd öröksége: hívő közösség és elköteleződés

Pünkösd ma is erre hív bennünket: hogy ne magányos keresztényként éljünk, hanem testvérként, közösségben. Hogy ne sodródjunk egyik helyről a másikra, hanem gyökerezzünk meg. Hogy ne csak fogyasztói, hanem felelős, szolgáló tagjai legyünk gyülekezetünknek.

A Szentlélek nem csak megtérésre indít. Hanem közösséget épít. Azt akarja, hogy Krisztus menyasszonya – az egyház – tiszta, hűséges és egységes legyen. Ezt ma is csak úgy tudjuk megélni, ha komolyan vesszük: egy közösséghez tartozni ajándék, de felelősség is. A mai világ individualizmusában ez pünkösd egyik prófétai üzenete: nem elég hinni – tartozni is kell.

Hála és ima a gyülekezetért

Ezért adunk hálát mi is a Komáromi Evangélikus Gyülekezetben – a Szentlélekért, aki ma is hív, formál és egyesít bennünket. Imádkozunk azokért, akik még keresik a helyüket, hogy megtalálják azt Krisztus testében. És kérjük Istent, hogy gyülekezetünk ma is olyan otthon lehessen, mint amilyen az első jeruzsálemi gyülekezet volt – befogadó, elkötelezett és élő.

Pünkösd a közösség születésének ünnepe. Legyünk benne mi is teljes szívvel, testben és lélekben.

Áldott Pünkösdöt kívánok mindenkinek!